Az ezredfordulóra alakult ki az európai keresztény népközzösség
Az egyház azonosul a szervezett társadalom egészével, ebbe mindenki beleszületett, nem lehetett kilépni
a 10. századra az egyház tekintélye csökken: elvilágiasodás, simónia, nepotizmus, a pápák a német-római császár befolyása alá kerülnek
→ reform kell az egyhéz tekintélyének helyreállítására: Cluny bencés kolostorából indul (10. sz.)
10-11. század: a nyugati társadalom konszolidálása, belső viszályok megszűntetése: treuga Dei (Istenbéke-mozgalom)
invesztitúraharc: gregorián reform, célja: a papság belső, erkölcsi megújítása, megtisztítása, az egyház szabadságának kivívása, kivonása a világi hatalom alól
cezaropapizmus: a császár magát nem csak a politikai, hanem a vallási közösség fejének is tekinti (Keleten jellemző, Nyugaton a német-római császárok törekvése ennek kialakítása)
theokrácia: az uralkodó szakrális személyiség, hatalmát Istentől kapja
Gregorián reform lényege:
a közösség feje a pápa, ő a legfőbb törvényhozó, elvben a császári hatalom birtokosa, az uralkok az ő közvetítésével kapják hatalmukat Istentől
VI. Henrik német-római császár (1056-1106)
harc az egyház és a német-római császárok között
invesztitúra: az egyházi hivatalba való beiktatás joga
Canossa-járás
Wormsi konkordátum — 1122
A püspökök beiktatásánál
az egyh. hatallom jelképeit, a gyűrűt és a pásztorbotot a pápa,
a hűbéri birtok jelképét, a jogart pedig a császár adja át a leendő főpapnak
DE, az egyezmény megvonja a császártól azt a jogot, hogy a német birodalom főpapjait maga nevezze ki
Barbarossa Frigyes
III. Ince pápa
a pápaság hatalmának tetőpontját éli meg
inkvizíció — 1215, harc az eretnekek ellen
eretnekmozgalmak: tagadják az egyházat, kárhoztatják az egyház vagyonát
A keleti és nyugati kereszténység